Carlson Gracie az egyik legemblematikusabb figurája volt a Jiu Jitsunak, és mind a mai napig a sport egyik legjelesebb képviselőjeként tartják számon, úgyis mint versenyző, és úgyis mint edző. Öröksége még sok-sok éven át élni fog a világ élvonalbeli grappling csapatai által, melyek egyenes ágon kapcsolódnak a Carlson vonalhoz. ( Nova Uniao, American Top Team (ATT), Brazilian Top Team (BTT), Nova Geração és még sokan mások.)
Carlson Gracie életrajza:
Carlson Gracie 1932 augusztus 13-án született Rio de Janeiroban, Braziliában. A Gracie Jiu Jitsu alapítójának, Carlos Gracienek a fia volt, és az 1950-es 60-as években a No Holds Barred/Vale Tudo küzdelmek első számú harcosává vált. Emellett az egyik legjobb/legsikeresebb Jiu Jitsu edző volt, aki valaha élt.
Az életét végig kísérték a családi viszályok, valamint rengeteg konfliktusa volt a saját tanítványaival is. Mindezek ellenére, egy rendkívül meleg szívű emberként, és a valaha élt legnagyobb Mesterkét fognak rá emlékezni, aki történelmet írt a sportban.
Carlson nagyon fiatalon, ötévesként kezdte a versenyzést a Campeonato Aberto de Jiu Jitsu e Luta Livren – mely egy Open jellegű verseny sorozat volt – két küzdősport irányzat, a Jiu Jitsu és a Luta Livre között.
17 évesen megnyerte Rio de Janeiro első állami bajnokságát, a Campeonato Carioca de Jiu Jitsut. Carlson soha nem volt egy lelkes iskolai tanuló, mégis a legtöbb tanulmányi bukása a hosszú családi körutakra vezethetők vissza, melyek célja a Jiu Jitsu örökség terjesztése volt az országban. 15 évesen abba is hagyta az iskolát, és teljes mértékben a Jiu Jitsunak valamint az edzéseknek és a versenyzésnek/küzdelmeknek szentelte az életét.
Az első profi küzdelme 1951-ben a 92 kg-os japán judos, Tsunechik Sakai ellen volt. Carlson ekkor 67 kg-t nyomott. A küzdelem grappling szabályok szerint zajlott, ahol az ütések/rúgások nem voltak megengedettek. A küzdelem döntetlennel végződött, mert egyik fél sem tudta lekopogtatni a másikat. A mérkőzés után Carlson kiadott egy sajtónyilatkozatot, amelyben kihívott mindenkit az országban aki hajlandó volt ellene küzdeni. A nyertes pénzdíját egy jótékonysági alapnak ajánlotta fel, amely az ország észak-nyugati régióját súlytó szárazság áldozatait támogatta. (A Gracie család szorosan kötődött ehhez a régióhoz).
Cirandinha – a 100 kg-os capoeira harcos – elfogadta a kihívást. Carlson legyőzte őt. Cirandinha feladta a küzdelmet, miután Carlson felmászott rá mount pozícióba, és onnan elkezdte ütni.
Carlson folyamatosan versenyzett, ezzel próbálta a képességeinek tárházát fejleszteni.
1955-ben, 23 évesen Carlson kihívta Waldemar Santanat aki korábban K.O. győzelmet aratott Carlson egyik mentora (és egyben a nagybátyja) Hélio Gracie felett. (A dolog pikantériája, hogy Santana, Hélio Gracie egykori tanítványa volt.)
A Gracie család hírnevén esett csorbát kellett kiköszörülnie valakinek, és Carlson örömmel jelentkezett erre a feladatra.
Carlson apja – Carlos Gracie, Hélio testvére – azt nyilatkozta, hogy 300.000.- real-t ad (akkoriban ez igazi vagyonnak számított), ha Waldemar kihozza a harcot döntetlenre (vagy valami csoda folytán esetleg legyőzi a fiát).
Waldemar a defenzív küzdelem mellett döntött, ezzel valahogy túlélte Carlson folyamatos támadásait, és a küzdelmet döntetlenre hozta ki. A pénzt Santana megkapta.
Röviddel ezek után -1956-ban – meg is szervezték a visszavágót, ahol Carlson megvédte a Gracie család becsületét, amit annyira szeretett volna már korábban is. A küzdelem a 40.000-es teltházas Maracanãzinhoban Rio de Janeiro -ban zajlott. Carlsonnak sikerült mount pozícióba kerülni, ahonnan ütésekkel lényegében kivégezte Santanat (TKO).
Pár évvel később a két harcos ismét találkozott. A harmadik harcukat újra Carlson nyerte, ezúttal bírói döntéssel. Mindezek után még háromszor mérkőztek meg egymás ellen, ahol mind a három alkalommal döntetlen volt a végeredmény.
A dolgok a helyükre kerültek, és a Hélio-Santana fiaskó után Carlson egyértelműen helyreállította a Gracie család hírnevét.
Carlson mindig is kreatív harcos és tanár volt, sokszor lement Rio híres strandjára, ahol megkérte az embereket, hogy bármilyen technikával próbálják meg legyőzni, míg ő csak a grappling technikákat alkalmazott. A küzdelmek mindig addig tartottak, amíg a másik fél fel nem adta.
Carlson majdnem 30 évig veretlen maradt. Később megszakította a kapcsolatát a Gracie Akadémiával, és Hélio Gracievel – a nagybátyjával – a kapcsolatuk nyílt ellenségeskedésig fajult. Ennek oka, az oktatási módszerek különbözőségéből adódtak.
Carlson hitt abban, hogy fejlődés egyetlen módja, ha folyamatosan próbára teszed önmagad, ehhez azonban a tudásodat a nyilvánosság elé kell tárnod. Megnyitotta a híres Carlson Gracie Akadémiát, ahol az első csoportos Jiu Jitsu edzések kezdetüket vették. (addig csak magán oktatás folyt). Illetve – ami talán még ennél is fontosabb – hogy az edzések látogatását, mindenki számára (alacsonyabb társadalmi osztályok/csoportok) engedélyezte. A Jiu Jitsut elérhetővé tette -ingyen(!)- mindenkinek, cserébe teljes elkötelezettséget kért, és maximális helytállást versenyeken.
Pályafutása alatt számos feketeövest nevelt ki, akik mind a mai napig meghatározó szerepet töltenek be a BJJ/Vale Tudo/MMA világában. A teljesség igénye nélkül pár olyan név, amelyek mindenki számára – aki egy kicsit is járatos a grappling/MMA világában – ismerősen csenghetnek:
Ricardo Liborio – BJJ világbajnok, ADCC ezüstérmes, American Top Team (ATT) alapító, „Az év edzője” -2009 Fighters Only World Mixed Martial Awards
André Pederneiras – a Nova Uniao Academy alapítója, a világ egyik legjobb BJJ/MMA edzőjének választotta 2010-ben a PVT Magazin (Portal do Vale Tudo)
Mário Sperry – BJJ/ADCC világbajnok, Brazilian Top Team (BTT) társalapítója
Ricardo De La Riva – A BJJ világ egyik legkreatívabb „guard fightere” aki megreformálta a guard játékot: „De La Riva Guard”
Murilo Bustamante – BJJ világbajnok, és UFC middleweight bajnok, Brazilian Top Team (BTT) társalapítója
Vitor Belfort – MMA/Vale Tudo legenda, UFC light heavyweight bajnok
Wallid Ismail – BJJ/Vale Tudo legenda, visszavonulása után a Jungle Fight(Brazil MMA szervezet) vezetője
„Bebeo” Duarte – BJJ legenda
és még sokan mások……
Carlson a 2000-es évektől egyre több időt töltött az USA-ban, és a Rioban maradt csapata idővel szétszéledt. Sokan, saját önálló csapatot/akadémiát szerveztek/nyitottak, de mindvégig hűek és lojálisak maradtak Mesterükhöz, tisztelve az általa megszerzet tudást és szemléletet.
Carlson Gracie mindig is makacs ugyanakkor elképesztően karizmatikus személyiség volt. Halála 2006.02.01-én Chicagoban sokként érte a világ Jiu Jitsu/Vale Tudo közösségét.
Eredményei, öröksége megkérdőjelezhetetlen. Egész életét a Jiu Jitsunak szentelt. Kiváló Harcos és nagyszerű Mester volt.
Szellemisége a Carlson Gracie iskolákban él tovább, szerte a világban.