A Vale Tudo portugál nyelven azt jelenti, mindent lehet. Ez egy Brazíliában használatos küzdőirányzat neve, amelyben – hűen a névhez – egyáltalán nincsenek, vagy csak minimálisan vannak szabályok. Minden küzdősport ugyanarra az alapkérdésre igyekszik választ adni, mely szerint: Hogyan győzhetünk le egy nagyobb, erősebb, agresszívabb támadót? Erre az alapkérdésre válaszként születtek meg a különféle küzdősport irányzatok. (karate, kung-fu, judo, thai box…stb.). Minden irányzat a maga módján kívánt választ adni a kérdésre, elgondolások, teóriák, edzés és harci módszerek születtek meg megoldásként. Óhatatlanul mindenkiben felmerült a kérdés, hogy melyik módszer a legjobb, van-e tökéletes, melyik a leghatékonyabb. Teljesen érthető, hiszen gondoljunk csak egy egyszerű példára mondjuk a Forma 1 versenyre. Különböző istállók vannak, amelyek ugyanarra vállalkoztak: megépítik a legjobb, leggyorsabb autót, amely maga mögé kényszeríti a többit. Sok múlik a pilótán akárcsak a küzdősportban a harcoson. Hiába lehet jó az irányzat, ha mondjuk nem megfelelő az adaptáló személy. Egyszóval ennek a kíváncsi igénynek a kielégítésére születtek az úgynevezett M.M.A. (Mixed Martial Arts) versenyek, ahol a különböző stílusok megkötések és szabályok nélkül megmérkőzhettek. A szabályok elhagyására vagy minimalizálására azért volt szükség, mert a sok eltérő stílus más-más elképzelés szerint harcolt. Különböző pontokat támadva, eltérő jártasságot igényelve. A sok szabály ezeket a hangsúlyos pontokat elnyomva esetlegesen az irányzat hatékonyságát szüntetné meg. A cél pedig pontosan a valósághű realitás rideg megőrzése volt, egyenlő esélyt adva mindenkinek, hogy bizonyíthassa mindazt, amit ezidáig csak stíluson belüli versenyeken, egymás közt tehetett meg. Ezen versenyek létrejötte érdekes bizonysággal szolgált.
Az úgynevezett grapplerek, vagyis a földharcot hangsúlyozó stílusok elsöprő vereséget mértek a többi úgynevezett stand up (állóharcot preferáló) stílusokra. Így lett világhírű például a brazil Gracie Klán az általuk specializálódott brazil jiu-jitsu stílussal. Az eredmény megdöbbentő volt, hiszen a különféle „easterneken” felnőtt közönség a filmeken a látványosabb állóharc technikákat bámulhatta, nem pedig a nehezen érthető „unalmas” birkózó elemeket. A figyelem tehát a grappling-re irányult és végre teret nyertek a földharc stílusok is. A mérkőzések jobbára oktogon alakú vasketrecben (Ultimate Fighting Championship, King Of The Cage, Gladiator Challenge…stb.), ringben (Pride, Vale Tudo Contest… stb.) vagy esetenként még pénzkímélőbb megoldásként (pl. a kezdetekkor Kijevben) páston zajlanak. A versenyek fejlődése létrehozta az eddigi legtökéletesebb harci módszert a hibrid stílusokat. Ezeknél a földharc technikákat állóharc elemekkel, ütésekkel, rúgásokkal dúsították, valamint kialakítottak magára a földön guruló küzdelemre is speciális ütő, rúgó technikákat. Az így kialakult küzdő módszert különféle nevekkel illették: NO HOLDS BARRED FIGHT, ANYTHING GOES FIGHT, SHOOT FIGHTING, FREE FIGHT, ABSOLUTE FIGHT, ULTIMATE FIGHTING…stb. Ettől a perctől kezdve már nem a tradícionális értelemben vett stílus számított, hanem végre előtérbe került maga a klub, ahol a harcos megtanulta és tökéletesítette tudását.